Tavaly év végén, koronavírus-betegség következtében elhunyt Rasid Alimov, a Greenpeace Oroszország nukleáris ügyekkel foglalkozó kampányosa. Ebben a bejegyzésben róla emlékezünk meg.
Rasid 2012 óta dolgozott a Greenpeace-szel. Több expedíciót is szervezett a csernobili atomerőmű és a kiégett nukleáris üzemanyagok feldolgozását végző Majak üzem által elszennyezett területekre, ahol kutatásokat végzett, és részt vett a helyiek jogait védő kampányokban.
Kimagasló szakértelme és kitartó munkája nélkül ma sokkal kevesebbet tudnánk többek között arról a radioaktív ruténium kibocsátásról, amit 2017-ben minden bizonnyal Majak okozott, vagy éppen az Arhangelszk környékén 2019-ben, egy fegyverkísérlet során történt, radioaktív szennyezéssel járó baleset körülményeiről.
Az általa indított kampánynak nagy szerepe volt abban, hogy az „Akademik Lomonoszov” névre hallgató úszó reaktorokat a folyamat várható veszélyei miatt végül nem a Szentpétervár központjának közelében található kikötőben, hanem egy, a Murmanszki területen található bázison töltötték fel nukleáris üzemanyaggal.
Rasid mindemellett azért is dolgozott, hogy Oroszország többé ne importálhasson nukleáris hulladékot. Személyes bátorságát mutatja, hogy mindig kész volt vállalni a munkájával időnként együtt járó, akár a személyes szabadságát is korlátozó, vagy súlyos pénzbüntetéssel fenyegető következményeket.
Ezen a blogon és a Greenpeace Magyarország más felületein jó néhány olyan írást publikáltunk az elmúlt években, amelyek nem születhettek volna meg Rasid segítsége nélkül. Nem csak szakértelme, ismeretei és tapasztalatai, hanem kedves személyisége, humora is hiányozni fog.
Rasid Alimov 40 évet élt. Nyugodjék békében.
