A napokban a Paks II minisztérium államtitkára, Aszódi Attila a blogján magyarázkodott, hogy milyen szempontok alapján döntöttek az orosz technológia mellett Paks II-höz. Érvelése jó néhány sebből vérzik, de ennél sokkal érdekesebbek azok a kérdések, amelyek automatikusan következnek az okfejtésből, és amelyekről mégsem beszél.
A kérdés persze adott: miért most, több mint három és fél évvel a megállapodás moszkvai aláírása után született az első csak magyarázat; illetve miért kellett 10 hónapot várni arra azután is, hogy az Európai Bizottság lezárta az ügyben indított kötelezettségszegési eljárást (“műszaki kizárólagosságra” hivatakozva).
Ha valaki úgy érzi, hogy itt éppen utólag varrják a gombhoz a kabátot, az nem téved nagyot. Az Energiaklub pere nélkül minden bizonnyal még ennyire sem méltatták volna az érdeklődő nyilvánosságot. Hogy mennyire hihetőek az állítások, az más kérdés - ha létezett is ilyen szempontrendszer a a 2014-es döntés mögött, és arról dokumentum is született, azt tulajdonképpen bármikor közzétehették volna..
Az persze eddig is világos volt, hogy ilyen döntésmegalapozó dokumentumok nem léteztek - ezt egy perben már 2014-ben elismerte a kormány: a megalapozó számítások, elemzések nyilvánosságáról szóló perben a Fővárosi Törvényszék azért utasította el a keresetet, mivel a per során kiderült, hogy a kért információk nem is léteznek.
Mivel ezek elég egyértelmű dolgok, ezeknél sokkal izgalmasabb, hogy mik azok a kérdések, amikről továbbra sem beszél az államtitkár. A hvg.hu megkereste őt a blogbejegyzés publikálása után az ügyben, abban további érdekességeket találtunk.
- Az államtitkár döntésről beszél - túl azon, hogy bizonyító dokumentumot most sem csatolt, egy szóval sem említi, hogy ki, mikor, milyen elemzések birtokában hozta meg a döntést. Így továbbra is csak annyit tudunk, hogy az orosz féllel a szerződés aláírása egyszerűen csak úgy megtörtént.
- Az érvelésben kiemeli, hogy az 1600 MW-os francia reaktort a rendszerbe illesztés költségei miatt vetették el. Arról viszont egy szót sem szól, hogy az 1200 MW-os reaktoroknak ugyancsak vannak ilyen, ugyancsak jelentős költségei. A tervezett új blokkok több, mint kétszer nagyobbak a jelenlegi 500 MW-os paksiaknál - a rendszerbe illesztésüknek ára lesz, a költségek pedig a magyar felet terhelik. Ez ugyan érzékenyen érintheti a projekt gazdaságosságát, az államtitkár mégis - vagy éppen ezért - szemérmesen hallgat a kérdésről.
- Úgy érvel, hogy a régi blokkok 2032-37-re tervezett leállítása után lesz szükség az új reaktorokra - azt az ellentmondást viszont nem oldja fel, hogy akkor miért a 2020-as évek közepén, mintegy 8-10 évvel korábban szeretnék megépíteni az újakat.
- A referencia kérdésében a Novovoronyezs-II atomerőmű első üzemelő blokkja kerül említésre. Sajnos azt nem tudjuk meg, hogy a döntés meghozatalakor a szóban forgó reaktor még bőven építés alatt állt, azt csak tavaly helyezték üzembe. Az pedig szintén nem kerül szóba, hogy a nevezett blokk építése (a kezdéstől a kereskedelmi üzemig) 8 és fél évig tartott, miközben a paksi tervek 7 éves építési időről szóltak, és a projekt máris 22 hónapos csúszásban van.
- A késedelem nem mellékes kérdés: a hvg-ben említésre kerül, hogy az orosz hitel törlesztését akkor is meg kell kezdeni legkésőbb 2026 márciusában, ha a reaktorok még nem termelnek. Erre azt mondja az államtitkár: "Ha ilyen helyzet előállna, tudjuk majd kezelni, erre felkészültünk." Mégis hogy? Egy alsó hangon 4000 milliárdos, közpénzen megvalósuló beruházás esetében, a gazdaságosság kérdését alapvetően érintő kérdés mentén talán érdemes lenne meggyőzni az adófizetőket, hogy valóban tudják a döntéshozók, mint csinálnak.
- Amiről amúgy sem vagyunk meggyőződve. Az interjúban újfent szóba kerül, hogy az orosz hitelt még ugyan nem hívta le a kormány, viszont "napokon, heteken belül" sor kerül rá. Hát lehet, csak éppen pont ugyanerről szó volt már áprilisban, májusban, augusztusban...
- És amiről végképp nem esik szó: hogy az új reaktorokkal szemben támasztott biztonsági kritériumoknak Paks II lehet, hogy megfelel, de Paks I sem a biztonsági rendszerek redundanciája, sem a hermetikus kettős védőburok, sem a pihentetőmedence elhelyezkedése, sem a zónaolvadék-csapda tekintetében biztosan nem felel meg ezen követelményeknek.