Ezzel megkezdődött Paks II drágulása
Süli János, a Paks II építéséért felelős miniszter elismerte: az építés egy évvel csúszni fog a tervezetthez képest. Miközben Paks II utáni további reaktorokról(!) vizionál, azzal a felelősség kérdését, a projektmenedzsment hiányosságait, és a felmerülő költségnövekedést igyekszik leplezni.
Demonstráció egy belgiumi atomerőműnél 2014-ben.
Az atomerőművek építése közismerten hasonlít az olyan nagyberuházásokhoz, mint amilyen pl. a budapesti 4-es metró építése volt: tovább tart, és többe kerül az eredeti ígéretekhez képest. Az atomerőműveknél az építkezés költségei a tervezett 2-3-szorosára is rúghatnak, az időbeli megcsúszás pedig akár évtizedes is lehet – mint például a finn Olkiluoto 3 esetében, amelynek már 2009 óta kellene üzemelnie, most 2018-ra tervezik a befejezését.
Paks II esetében eddig váltig állították: nem lesz csúszás, az orosz beszállító kulcsrakészen építi az erőművet, az első reaktor 2025-ben, a második 2026-ban kezdi meg a kereskedelmi üzemet. Egy mai konferencián Süli János, a Paks II-ért felelős miniszter azonban azt jelentette be: „módosítani kell az erőmű elkészültének a végső idejét.” A blokkok közül „az elsőt 2026-ban, a másikat 2027-ben szeretnék átadni.”
Ezek szerint legalább egy évet máris csúszik a projekt!
A gondokért az Európai Bizottság vizsgálatait okolják, mondván azok 22 hónap késedelmet okoztak. Ebben lehet igazság – megjegyzem, egy felelős döntéshozatal során számolni kellett volna ilyesmivel –, mégis úgy tűnik, mielőtt 2014 januárjában váratlanul aláírták a megállapodást Moszkvában, erre nem gondoltak. Azonban, ha megvizsgáljuk a még 2015-ben közzétett, vázlatos ütemtervet, abból az derül ki, hogy
az uniós folyamatoktól független hazai engedélyezés is megcsúszott.
Forrás: „A paksi beruházás aktuális helyzete”, prof. dr. Aszódi Attila, 2015. május 13., Budapest, előadás a Fenntartható Fejlődés Bizottság ülésén
http://www.parlament.hu/documents/129646/229814/Asz%C3%B3di+el%C5%91ad%C3%A1s/d7f414be-df0a-46d0-b4fa-6a259529fd24
A környezetvédelmi engedélyt 2015-re, a telephelyengedélyt 2016-ra, a létesítési engedélyt 2017-re tervezték megszerezni. Ehhez képest a környezetvédelmi engedély és a telephelyengedély 2017-ben emelkedett jogerőre, a létesítési engedély pedig legkorábban 2019 közepére születhet meg. Ez utóbbi ugyancsak mintegy 2 év késedelmet mutat – teljesen függetlenül az Európai Bizottság vizsgálataitól.
A késéshez tehát nem külső (uniós), hanem belső okok vezettek, ami ugyancsak megalapozatlan döntéshozatalra és rossz projektmenedzsmentre utal. Ezt ismerte be a miniszter.
A felmerülő kérdésekre azonban – például a költségeket illetően – nem adott választ. Az építkezés elnyúlása ugyanis automatikusan költségnövekedéssel jár. Az könnyen belátható, hogy minél később kezd el termelni az erőmű, annál később tudja a tulajdonos elkezdeni visszafizetni a felvett hitelt, ami a kamatköltségek emelkedéséhez vezet.
Ez világosan következik a 2014-es orosz-magyar hitelszerződésből is. A megállapodás kimondja: a hitelt legkésőbb 2026 márciusában el kell kezdeni törleszteni. Nem említi, de adódik a következtetés: akkor is fizetni kell, ha a blokkok még nem üzemelnek. Ez egyértelmű költségnövekedést jelent.
Azt vajon ki fogja kifizetni? Akár az uniós vizsgálatok, akár a magyar engedélyeztetés okozták a késedelmet, nem valószínű, hogy az orosz félnek kellene vállalnia a felelősséget érte. És hogy mennyire fog rúgni, hogyan fogja tovább rontani az amúgy is gazdaságtalan beruházás megtérülési mutatóit?
Arról nem is beszélve, hogy valójában konkrétumot most sem árult el a miniszter. A miniszter azt mondta: „az új blokkok építése várhatóan 2020-tól kezdődhet”, és a reaktorok befejezésének dátumáról sem beszélt sokkal markánsabban: „az elsőt 2026-ban, a másikat 2027-ben szeretnék átadni.”
Azaz itt állunk egy 4000-5000 milliárd forintos beruházás kezdete előtt alig 3 hónappal (egyes munkálatokat állítólag már jövő januárban megkezdenének), és
a felelős miniszter nem tudja vagy akarja megmondani, pontosan mikor fogják elkezdeni, és hogy mikorra fogják befejezni a reaktorok építését.
Nyilvánvalóan beindult Paks II drágulása. Eközben a miniszter, amikor Paks II utáni újabb blokkok építéséről vizionált, valójában a magyar fél alkalmatlanságát, a projekt megdrágulását igyekezett leplezni és takargatni.
Nemhogy további blokkokra, Paks II-re sincs szükség. A két új blokkról eddig is tudtuk, hogy óriási veszteségeket fog okozni az országnak: a csúszás és a költségek növekedése csak növelni fogják a károkat. A további veszteségeket elkerülendő, a projektet minél hamarabb le kell állítani, és meg kell kezdeni a megújulókra való átállást. Ez Magyarország érdeke.
