Egy, a napokban felröppent hír szerint tovább lazítanák Paks II. engedélyezését. Az időzítés beszédes: miközben a kormány szerint néhány hónapon belül megkezdődhet az új atomerőmű nukleáris biztonsági engedélyezése, újabb jogszabályváltozással igyekeznek lazítani az engedélyezés folyamatán még az utolsó pillanatokban is. Ez nem túl megnyugtató. Főleg, hogy a majdan eljáró hatósággal, az Országos Atomenergia Hivatallal (OAH) kapcsolatban már korábban is merültek fel aggodalmak.
Ki számít függetlennek?
A tervezett jogszabály olyan pontokat írná át, amelyeket utoljára tavaly decemberben igazítottak ki - és amelyeket eredetileg 2015-ben az engedélyezésre készülve tettek be az Atomtörvénybe. Ezek a módosítások első pillanatra nem feltétlenül tűnnek jelentősnek, mivel közvetlenül nem Paks II.-re vagy az OAH-ra vonatkoznak, mégis figyelemre méltóak: azt szabályozzák ugyanis, hogy az engedélykérelem értékelésében mely független személyek és szervezetek milyen feltételekkel segíthetik a hatóságot.
Az eredeti, 2015-ös szöveg szerint az OAH-nak hivatalból kellett volna bevonnia független szakértő(ke)t. Tavaly december óta azonban a kérelmező (az engedélyt kérő cég) feladata gyakorlatilag, hogy készíttessen és csatoljon elvileg független szakértők vagy szakértői szervezet(ek) által készített véleményt az engedélykérelemhez. Most pedig éppen azt a részt módosítanák, hogy kik számítanak függetlennek a kérelmező Paks II.-től, illetve az építő Roszatomtól. Ennek értelmében innentől kezdve, az eddigiekkel szemben, már csak az lenne problémás, ha a szakértő a fenti két cég vezetőinek rokona, vagy a szakértői szervezet a cégek vagy vezetőiknek a tulajdona;
a cégek és a szakértők között gazdasági kapcsolat azonban mostantól nem minősülne összeférhetetlennek.
A kapkodást nehéz mire vélni, nem világos, miért van szükség arra, hogy egy ilyen súlyú ügyben, alig pár hónappal a folyamatok megkezdése előtt újra megváltoztassák a szabályokat. Hogy ez mennyire lazítás, vagy mennyire csak pontosítás, nyilván attól is függ, hogy mit lehet majd feltárni a részt vevő cégek, szakértők esetében. Azt azért elmondhatjuk, hogy az atomszakma igencsak szűkös, azaz a szóba jövő szakértők és szervezetek száma limitált, ezek pedig értelemszerűen jobbára az iparág megbízásaiból élnek. Így ez a szabályozás már egyértelműen felveti a függetlenség problémáját. Vajon mennyire szerencsés, ha egy szakértő(i szervezet) úgy lép fel az engedélyezés során függetlenként, ha amúgy már végzett munkát Paks II-nek?
És mi a helyzet a hatósággal?
A munkavégzés és a függetlenség kérdését korábban az OAH esetében már boncolgattuk. A kérdés az volt, hogy dolgozhatnak-e az OAH munkatársai Paks II-nek vagy sem. A K-Monitor által nyilvánosságra hozott szerződésekből ugyanis az derült ki, hogy Hullán Szabolcs, az OAH jelenlegi főigazgató-helyettese, valamint két további munkatársa még 2013-ban végeztek munkát az MVM Paks II. Zrt. számára.
Az OAH főigazgatója a nyílt levelünkre adott válaszában feltárta, hogy valóban megtörtént a munkavégzés, de nem látott benne kivetnivalót, mivel azt, szerinte, nem Paks II. engedélyezésével egyidőben, hanem azt megelőzően, és egyébként pedig a nukleáris biztonság növelése érdekében végezték:
“[...] munkatársaink egy olyan hazai szakmai együttműködésben vettek részt, amelynek célja egyértelműen a hazai nukleáris biztonság növelése volt a leendő új paksi blokkokkal szemben támasztott követelmények szigorítása és korszerűsítése útján. Bizonyára egyetért velem abban, hogy ez nem ellentétes, hanem éppen egybevágó az OAH és az egész ország érdekeivel és semmilyen módon nem veszélyezteti munkatársaim pártatlanságát és a nukleáris biztonság iránti feltétlen elkötelezettségét.”
Mi azonban még nem nyugodtunk meg ennyitől. Lehet, hogy a munkát akkor végezték, amikor Paks II. engedélyezése még nem kezdődött meg, azonban már akkor nyilvánvaló volt, hogy erre előbb-utóbb sor kerül (hiszen a munkavégzés maga is ezen kérdéskörhöz kapcsolódott). Tovább súlyosbítja a helyzetet ráadásul az a tény, hogy Paks II. tulajdonosa 2013-ban még az MVM volt, amely akkor is és most is Paks I. tulajdonosa. Azaz végeredményben
az OAH munkatársai egy olyan cég számára végeztek munkát, amelyik létesítményének felügyeletét, engedélyezését azzal egyidőben ellátták.
Az időbeli párhuzamosság e tekintetben tehát tagadhatatlanul fennáll. Az OAH a válaszában ezt mégis teljes mértékben ignorálja.
Továbbra is hangsúlyozzuk, hogy a szabályozó hatóság és munkatársainak függetlensége mind Paks II., mind Paks I. esetében kiemelten érzékeny kérdés, különösen, hogy jelen esetben Hullán Szabolcs az egyik érintett, aki az OAH főigazgató-helyetteseként felügyeli Paks I. és Paks II. nukleáris biztonsági engedélyezését.
A súlyosan veszélyes atomenergia használatának engedélyezésénél az összeférhetetlenségek tisztázása, a hatósági és szakértői függetlenség, és ilyen értelemben a lakosság biztonságának mindenek fölé helyezése nem ismerhet kompromisszumokat.
