A hírek szerint a napokban furcsa – vagy egyes értelmezések szerint inkább csak megszokott – lépéssel élt az orosz diplomácia Paks II. ügyében: amikor Oroszországban az orosz elnök és a magyar miniszterelnök megkezdte a megbeszélést, addigra az orosz sajtóval már közölték, hogy az orosz fél szerint jövő év október 27-ig el kell kezdődnie a paksi beruházásnak.
A lépés barátságtalanságát most hagyjuk, ahogy azt is, hogy ha valóban „minden menetrend szerint halad a beruházást illetően” – ahogy azt jó néhányszor olvashattuk az elmúlt években a magyar sajtóban –, akkor vajon mi szükség van az ultimátumszerű intézkedésre.
Egy VVER-440/213 nyomottvizes reaktor részlete. Nő a nyomás. (Fotó: Michael Kötter)
Inkább fókuszáljunk a következményekre! Paks II. létesítésének megkezdéséhez elsősorban a független hatóságok által megadott engedélyekre van szükség. Ezeknek a kiadásáról azonban elvileg sem Paks II., sem a Roszatom, de még az orosz elnök sem rendelkezhet.
Így értelemszerűen merül fel a kérdés, hogy akkor mégis honnan tudhatja az orosz fél, hogy mikorra születhet meg az engedély? (Az fel sem merül bennünk, hogy bárki befolyásolni kívánná az engedély kiadását.)
A vonatkozó hazai jogszabály (az „atomtörvény”) szerint a legfontosabb engedély, a létesítési engedély kiadásáról határozó Országos Atomenergia Hivatalnak (OAH) 12 hónapja van az ügyintézésre, ami 90 nappal meghosszabbítható.
Igen ám, de az engedélykérelmet még nem nyújtották be a hatóságnak. Feltételezve, hogy a hatóságnak szüksége lesz a plusz 90 napra (ahogy a telephelyengedély-kérelem elbírálása során is meghosszabbították az eljárást a jogszabály biztosította 30 nappal), ez alapján július utolsó napjaiban erre feltétlenül sort kellene keríteni, hogy jövő év október végéig megszülethessen az engedély. És akkor még nem is számoltunk a hatósági határozat jogerőre emelkedéséhez szükséges 15 nappal – tehát máris távolodni látszik a 2019. október 27-i dátum teljesíthetősége.
Hogy van-e esély arra, hogy benyújtsák a kérelmet a hatóságnak, természetesen nem tudjuk megítélni. Aonban úgy látjuk, hogy az orosz fél lépése újabb nyomást helyez(het) az OAH-ra: a kérelem azonnal benyújtása esetén is csak úgy kezdődhetne meg a megszabott határidőig a beruházás, ha az OAH nem töltené ki a rendelkezésére álló időkereteket.
Ez a nyomás véleményünk szerint megengedhetetlen. A hatóságnak megfelelő mennyiségű és minőségű erőforrásra van szüksége az engedélykérelem elbírálásához, beleértve az időt is. Más országokban nem is kötelezik a hatóságot szigorú időkeret betartására egy atomerőmű engedélyezése során. Ahogy azt a bécsi székhelyű Természettudományi és Élettudományi Egyetem (BOKU) Biztonsági és Kockázati Tudományok Intézete kimutatta: a magyarországi, példátlan időkeret már így is szűkös, és önmagában is erős nyomást helyez a hatóságra.
Arra a kérdésre végképp nincs válasz:
miként lesz kezelhető a helyzet, hogy ha a finn hanhikivi erőműhöz (amelyet szintén a Roszatom építene) hasonlóan a hatóság a benyújtott dokumentáció rossz minősége miatt nem tudja engedélyezni a létesítményt, emiatt pedig az engedélyezés csak egyre tovább nyúlik?
Ne felejtsük, tavaly decemberben a felvonulási épületek engedélykérelmét is minőségi okokból vonta vissza Paks II. – mégis mi várható akkor a reaktorépületekre vonatkozó kérelemnél, amit nyilván lényegesen komolyabb munka elkészíteni?
És mi várható ebben az esetben az OAH-tól, amelyről már így is csak korlátozottan volt elképzelhető, hogy a finn hatósághoz, a STUK-hoz hasonló mozgástérrel rendelkezik, és hozzá hasonló, karakán módon fog tudni fellépni, amennyiben hibákat tapasztal?
Összességében tovább szaporodtak a kérdések Magyarország nukleáris biztonsága körül: a bécsi egyetem (BOKU) már említett tanulmánya alapján is úgy ítéltük meg, hogy sem a jogszabályi keretek, sem az OAH rendelkezésére álló erőforrások nem garantálják, hogy a magyar hatóság megfelelően tudja biztosítani az ország nukleáris biztonságát Paks II. engedélyezése során. Az orosz fél bejelentése pedig várhatóan tovább rontja a körülményeket az OAH számára.
