Melegebb volt-e a Duna Paks alatt 30 Celsius-foknál vagy sem? Pont jókor vagy rosszkor romlott el a hőmérő? Le kellett volna állítani Paksot? És ha lesz Paks II. is, megfőnek-e a halak a Dunában?
Ezek a kérdések voltak a legizgalmasabbak Paks körül az elmúlt napokban. Sajnos a kérdések zömére nem tudunk választ adni, tekintettel arra, hogy ezek a közérdekű, azaz a nyilvánosság, a magyar emberek által jogosan várt információk csak korlátozottan állnak rendelkezésre.
Szokatlanul alacsony vízállás a Dunán 2018. augusztusban. Mi lesz a Paks I. és Paks II. jelentette együttes hőterheléssel? Fotó: © DÖRGŐ Zsuzsi/Greenpeace
A hatóságnál elérhető ugyan egy adatsor a Duna paksi hőmérsékletéről, az azonban csak az atomerőmű felett mért értékeket mutatja, ráadásul az automata elromlása (pontosabban, egy zátony kialakulása) miatt egy idő után már csak kézzel tudtak mérni. Mindennek tetejébe megkérdőjelezhető módon reggel, amikor értelemszerűen a legalacsonyabb a víz hőmérséklete.
Hogy Paks alatt (a kérdéses szelvényben, a hűtővíz befolyási pontja alatt 500 méterrel) hány fokos volt a Duna, az egyelőre rejtély, mivel az atomerőmű ugyan méri az adatokat, de egyáltalán nem tették ezeket eddig közzé.
- Az erőmű által elismert legmagasabb érték 29,8 fok volt.
- Az Energiaklub és az Átlátszó napközben végzett (nem hiteles) mérése során 30 fok fölötti értékeket mutattak a hőmérők.
Akárhogy is, az erőmű végül megúszta, hogy jelentős mértékben korlátozni kelljen a termelését. Az is megkérdőjelezhető persze, hogy miért 30 fok a határérték, míg más európai országokban alacsonyabb, 26 fok a korlát – és emiatt korlátozásokra, erőmű-leállításokra is sor került, pl. Franciaországban, Németországban, Svájcban, Svédországban és Finnországban.
Sok a bizonytalanság, az augusztusi hőhullám azonban látványos bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az atomerőművek miért nem klímakompatibilisek.
Hogyan számíthatnánk így az atomerőművekre a klímaváltozás elleni küzdelemben? Mire egy új atomerőmű eljut a döntéstől az üzembe állásig, 15-20 év telik el – holott az éghajlati válság minden egyes nappal egyre súlyosabb következményekkel fenyeget. De a már létező atomerőművek működését is épp a klímaváltozás korlátozza.
Az egy dolog, hogy a Paksi Atomerőmű termelési grafikonja (még a tervezett karbantartások beszámításával is) egyre kevésbé emlékeztet egy elméleti, „megbízhatóan, folyamatos rendelkezésre állás mellett termelő alaperőmű” által produkált görbére – jobbára már a kiszámíthatatlanság tűnik kiszámíthatónak.
Forrás: Mavir
De tekintsünk el az öregedő, tervezett élettartamán már túljutott és láthatóan „egészségügyi” gondokkal küzdő erőmű termelésétől, és fókuszáljunk az elmúlt hetekre! A fenti ábrán is látható, hogy a termelés folyamatosan csökkent augusztus során (a melegedő Duna révén romló hatásfok miatt), majd az erőmű végül elkerülte, hogy a vízhőmérséklet miatt korlátozni kelljen a termelését:
- egyfelől a franciaországinál magasabb határérték következtében,
- de jó eséllyel szerepet játszhatott ebben a 3-as reaktor üzemzavara és kb. másfél hetes leállása is, hiszen ezalatt mintegy negyedével kevesebb hővel terhelték a Dunát.
A tapasztalatokból adódik néhány kérdés, felvetés.
- Érdemes lenne megvizsgálni, miért megengedőbb a hazai szabályozás. Vajon tényleg többet bír a Duna élővilága, mint pl. a francia folyóké, vagy egyszerűen az erőmű műszaki adottságait és a Duna által biztosított feltételeket alapul véve szabták még évtizedekkel ezelőtt a határértéket?
- A mérési eredményeket folyamatosan, online publikálni kellene. Nem világos, miért nem nyilvánosak automatikusan ezen környezeti adatok (miközben pl. az erőmű termelése, vagy a környezetében mért dózisteljesítmény-adatok elérhetőek).
- Mi várható a jövőben? Különösen Paks II. tekintetében meg kellene vizsgálni, tarthatóak-e a klímamodellek, amelyekkel előrejelezték a várható vízszinteket, vízhozamokat és vízhőmérsékleteket.
A Paks II. építéséhez készült környezeti hatástanulmányhoz a hatóság ugyan azt írta elő, hogy „A hűtővíz biztosíthatóságának legkedvezőtlenebb állapotára [...] az előforduló legkisebb vízhozamokat vegyék figyelembe.”
Mégsem így tettek – arra hivatkozva hogy „Az elmúlt évekre rendelkezésre álló adatsorok elemzése alapján azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a legmagasabb dunai vízhőmérséklet és a legkisebb vízhozam jellemzően nem esik egybe, ezért a KHT elkészítése során a valóság és a tapasztalatok által igazolható, életszerű körülmények vizsgálata szükséges.”
Mi ezt már akkor is kifogásoltuk. Most bebizonyosodott, hogy nem alaptalanul: a statisztikailag „jellemző” helyzet ellenében az a helyzet állt elő, hogy
akkor volt a legmelegebb a Duna, amikor a legkevesebb víz folyt benne, és ez mindjárt gondokhoz vezetett.
Ráadásul több helyen rekordot is döntött a folyó, Paksnál is: az eddigi legalacsonyabb vízszint −58 cm-volt, ehhez képest az elmúlt héten napokig −68 cm-es értékeket mértek. A modellek felülvizsgálata szükségszerű, hiszen azokat úgy készítették, hogy egyszerre 6 üzemelő blokkal, a mostanihoz képest kb. kétszer akkora hőterheléssel kalkuláltak, most pedig 4 blokknál is láthatóan nehézséget okoztak a Duna által biztosított feltételek.
- A nevezett hatástanulmány elismerte, hogy számítani kell arra, hogy a jövőben (mind a 6 blokkos, mind pedig a 4 régi reaktor leállítását követő 2 blokkos üzem során) a reaktorok teljesítményének korlátozására, vagy akár leállításokra is sor kerülhet, a klímaváltozás hatása miatt egyre növekedő mértékben.
A hatástanulmány szerint míg 2032-re még csak 13, addig 2085-re már 40 olyan nap lehet évente, amelyeken határérték-túllépéssel kell számolni. Kérdéses, hogy ezek a számítások még érvényesek-e. - Ráadásul mindezek gazdasági hatására semmilyen elemzés nem tért ki. A leállások, korlátozások nyilvánvalóan veszteséget jelentenének, amelyek hatással lennének a Paks II. beruházás gazdaságosságára, sőt, az áramtermelés kiesése miatt beszerzendő plusz áram költsége miatt további nemzetgazdasági hatás is jelentkezne. A környezeti és a gazdasági kockázatok miatt szükség lenne a klímamodellek rendszeres frissítésére.
- Arról nem is beszélve, hogy a Paks I. kontra Paks II. kérdés itt is válaszra vár. A két erőművet ugyanis két különálló gazdasági társaság üzemeltetné. Ha pedig mondjuk 2032-ben két héten keresztül fog a mostanihoz hasonló problémát okozni a Duna vízállása és hőmérséklete, akkor ki fogja eldönteni, hogy mely reaktorokat kell leállítani vagy visszaszabályozni, és ezzel, hogy melyik erőműnek kell a veszteségeket elszenvednie?
Összességében nyilvánvaló, hogy az atomerőművek üzeme a változó környezeti feltételek miatt, a hőhullámok és aszályos időszakok során egyre inkább meg fog nehezedni a jövőben. Az európai korlátozások, illetve a Paksi Atomerőmű körüli, elmúlt napokban tapasztalt bizonytalanságok azt mutatják, hogy a jövőben inkább egyre komolyabb problémává fognak válni az atomerőművek, semhogy a megoldást jelentenének a klímaváltozásra.
Szabadítsuk fel a napenergiát itthon – csatlakozz te is: greenpeace.hu/napenergia
