Rengeteget tudunk arról, mi is történt a csernobili nukleáris katasztrófa során, az HBO minisorozata mégis rendkívül magával ragadó. A sorozat máris bejutott minden idők 10 legjobb sorozata közé, az IMDb-n pedig minden idők legnépszerűbb 250 sorozata között az első helyen áll. Horrorisztikus és őrületes, a képernyő elé szegez.
Lisanne Boersma (WISE) és Jan Haverkamp (Greenpeace és WISE) írásának szerkesztett változata.
(A kép forrása: hbo.hu)
Az atomreaktor robbanása a történelem egyik legnagyobb tragédiája volt. Az első epizódban láthatjuk a kibontakozó katasztrófát, és azt, ahogyan sem a közvetlen résztvevők, sem a politikusok nem tudták vagy akarták megérteni, hogy mi is történt és zajlott valójában. A helyes helyzetértékelés helyett órákig ragaszkodtak ahhoz, hogy ez csak egy hűtőrendszer robbanása volt. A néző pedig értetlenkedve és elszörnyedve bámul, ezernyi megválaszolatlan kérdéssel a fejében.
Craig Mazin író és rendező április 8-án írta twitteren:
„Csernobil tanulsága nem az, hogy a modern atomenergia veszélyes, hanem az, hogy a hazugság, az arrogancia és a bírálat elfojtása veszélyes.”
És valóban, a korabeli „fake news” (akkor ez a fogalom még nem létezett) fontos témája a sorozatnak. Az 1957-ben Majakban történt nukleáris katasztrófát évtizedekig elhallgatták, és az orosz atomóriás, a Roszatom még mindig nem akarja elismerni, hogy két évvel ezelőtt ugyanabban a majaki létesítményben történt baleset ruténium-106-os izotóppal terítette be egész Európát. Szintén 1986-ban, a csernobili személyzet nagy részének otthont adó Pripjaty atomvárost hermetikusan lezárták, nehogy valamilyen információ kiszivároghasson.
A tények és a fikció nem csak a sorozatban játszanak fontos szerepet, hanem a sorozat kritikáiban is előkerülnek. Rengeteg dezinformáció terjed a témában. A WISE néhány kapaszkodót kínál ezek jobb megértéséhez.
Hány ember halt meg valójában Csernobilban?
A robbanás ereje lerepítette a reaktor masszív betonfedelét, és egy tátongó lyukat hagyott maga után, amelyen keresztül a radioaktív anyagok tíz napig akadálytalanul jutottak ki a szabadba. A sorozatban hányó alkalmazottakat és a sugárzástól kivörösödött arcokat látunk. Bár úgy tűnik, hogy ezek az emberek a helyszínen halnak meg, ez a valóságban egy kicsit hosszabb ideig tartott. Az ENSZ adatai (UNSCEAR) szerint 31 haláleset tulajdonítható közvetlenül a balesetnek. Hárman haltak meg a helyszínen, és 28-an a következő napokban, hetekben. A közvetlen sugárterhelés legtöbb áldozata a tűzoltók közül került ki. A hosszabb ideig tartó egészségre gyakorolt hatások és a katasztrófa teljes halálozási számának becslése széles skálán változik.
Hányan lettek rákosak?
Annak ellenére, hogy elsöprő bizonyíték van rá, hogy a sugárzás bármilyen kis mennyiségben is károsodást okoz, a hatásokról, különösen az alacsonyabb sugárzási szintek esetében, nincs tudományos konszenzus. Tudományos kutatások becslései szerint a csernobili katasztrófa következtében kialakult rákos megbetegedések okozta korai halálesetek száma 9 000 (a volt Szovjetunió legszennyezettebb területein) és egész Európát figyelembe véve 93 000 fő közé tehető. És akkor még nem beszéltünk a szívrohamokról, a keringési és az érrendszeri megbetegedésekről, a vetélésekről, a születési rendellenességekről stb.
Vannak továbbá olyan egészségügyi hatások is, amelyek nem vezettek feltétlenül korai elhalálozáshoz. Már az első 20 évben – mások mellett – 4 000 gyermeket regisztráltak pajzsmirigyrákkal, mert a radioaktív füvet legelő tehenek által adott szennyezett tejet fogyasztották. Még mindig körülbelül 5 millió ember él Fehéroroszországban, Ukrajnában és Oroszországban súlyosan szennyezett területeken, és közülük jó néhányan olyan helyeken, amelyeket nem igazán tekintenek csernobili hatásterületnek, mint például Oroszország brjanszki régiója. A közvetlen lezárt zóna Csernobil körül még évtizedekig lakhatatlan marad.
A becslések azért térnek el ennyire egymástól, mert a korábbi Szovjetunióban a potenciális hatások regisztrációja igen következetlenül történt, és a várható kitettség alapján végzett extrapolációknak nagy a bizonytalansági foka. E bizonytalanság az expozíció becslésének módjából (többnyire számítógépes modellek alapján) fakad, valamint abból, hogy mennyire vagyunk képesek felismerni az alacsony sugárzási szintek hatásait. A helyzetet értékelő ENSZ szervezetek (UNSCEAR, IAEA, WHO) következtetéseiket nagyrészt a külső sugárdózisok extrapolációjára alapozzák. Sok belorusz, orosz és ukrán tudós a belső sugárterhelés hatásaira is rámutat.
Megfelel a tényeknek a sorozat?
A főszereplő, Valerij Legaszov professzor (Jared Harris) a sorozatban igen nagy befolyással bír a katasztrófa utáni intézkedésekre. A valóságban, természetesen, igen sok ember volt felelős, például a kockázatok és hatások csökkentésére tett erőfeszítésekért. Arról az eshetőségről is szól sorozat, hogy az olvadt üzemanyag ‒ „Önök lávát csináltak?” ‒ az épület beton szerkezetein áthatolva, a reaktor alatt elhelyezkedő tartályokban lévő vízzel érintkezve még a korábbiaknál is nagyobb robbanást hozhatott volna létre. Annak az esélye, hogy ez valóban megtörténjen, és létrehozzon egy 4 megatonnás robbanást, valójában nem volt reális. Ami tényleg aggasztotta a szakértőket abban az időben, az az volt, hogy az üzemanyag egy része eljut a talajvízbe, egyfelől elszennyezve azt, másfelől pedig kisebb robbanásokat okozva, amelyek nagyobb mennyiségű radioaktív anyagot löknek ki a légkörbe. Hogy ez ‒ ami kezdetben csak egy idézet volt az egyik megdöbbent szakértőtől ‒ tényként lett feltüntetve, egyike annak a nagyon kevés dramatizálásnak, amivel találkozhatunk. A sorozat egyszerűen a lehető legközelebb van ahhoz, amennyire tényszerű események filmen ábrázolhatók.
A „Csernobil” Legaszov professzorral indul, aki szalagra rögzíti az emlékeit.
„Mi a hazugság ára? Nem az, hogy elhisszük, hanem az, hogy ha rendszeresen hazugságokat hallunk, akkor már egyáltalán fel sem ismerjük az igazságot. És akkor mit tehetünk? Mi mást tehetnénk, minthogy lemondunk a valóságnak még a reményéről is, és egyszerűen beérjük történetekkel. Ezekben a történetekben nem számít ki a hős. Az egyetlen, ami érdekel minket, hogy ki a hibás.”
**************
A WISE (World Information Service on Energy) már több mint 40 éve nyújt tájékoztatást a nukleáris energiáról, és havonta teszi közzé a WISE/NIRS Nuclear Monitor című hírlevelet. Az atomenergiával kapcsolatban tényekre van szükségünk, mert még mindig 453 atomerőmű működik a világban, és egyáltalán nem biztos, hogy egy hasonló hatású katasztrófa kizárható a jövőben. És akkor még nem beszéltünk a radioaktív hulladékok veszélyeiről, és arról, hogy egy nukleáris erőmű gyakorlatilag egy kis lépés a nukleáris fegyverek megszerzése felé vezető úton. A „Csernobil” tanulsága az, hogy még a modern atomenergia is veszélyes.
