A napokban számos helyen jelent meg a hír, hogy a GE Hungary Kft. az Alstommal közösen nyerte meg Paks II turbinatenderét, azaz ezen cégek konzorciuma szállíthatja majd a hagyományos erőművi berendezéseket (döntően az áramtermeléshez szükséges turbinákat, generátorokat és további berendezéseket) az új blokkokhoz.

A kiíráson vesztes orosz cég, a szentpétervári Szilovije Masini fellebbezett a döntés ellen, így az még nem tekinthető véglegesnek – de feltételezhető, hogy GE marad a győztes. Ám az így sem egyértelmű, ki lesz valójában a turbinák és a további berendezések szállítója. A General Electricnek többfelé vannak gyártókapacitásai, de a hírek nem tettek említést arról, hogy a gyártó akár a Roszatom tulajdonában álló orosz cég is lehet.

Az elmúlt napokban kiderült, hogy továbbra is süllyed a paksi 4-es reaktor. Ez nagyon látványosnak hangzik, ám valójában mára milliméteres nagyságrendről beszélünk. A kérdés, hogy számít-e ez.

Az atomerőművekben gátak sorára van szükség, hogy még a legszélsőségesebb körülmények között is megakadályozhassák a reaktorban lévő anyagok környezetbe jutását. A gátak mindegyikének folyamatosan működőképesnek és tökéletes állapotúnak kell lennie. Extrém körülmények – mint szélsőséges időjárási esemény, árvizek, szabotázs vagy terrorakciók – bármikor történhetnek.

A szeptember végén Európa felett megjelent, ruténium-106 izotópot tartalmazó felhővel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy mennyire kis mennyiségű sugárzó anyag került a levegőbe – hanem hogy a Roszatom miről tereli el a figyelmet. A témához a Majak-szakértő Nagyezsda Kutyepovától kérdeztünk. (A Paks II-t is építeni tervező Roszatom atomenergetikai vállalat üzemelteti a hírhedt oroszországi Majak nevű nukleáris létesítményt is, ahová többek között a paksi atomerőműből is szállítottak kiégett üzemanyagot.)

A szeptemberi ruténiumszennyezés ügyében továbbra sem látunk tisztán. Bár a jelek arra utalnak, hogy a szennyezés Oroszországból származik, az orosz hatóságok és a Roszatom továbbra is hárítják a felelősséget. Aktuális magyarázatukat, miszerint egy lezuhant műhold okozhatta a radioaktív izotóp szétszóródását, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség már egy hónappal ezelőtt cáfolta – legalábbis a francia IRSN szerint.

Október elején, amikor Süli János Paks II.-vel kapcsolatban a nemzetbiztonsági bizottság előtt beszélt, a tárca nélküli miniszter legfontosabb állításnak az tűnt: személyén keresztül a kormány hivatalosan is beismerte, a projekt 22 hónapnyi csúszásban van.

Mostanra az akkor csak elharapott második tagmondatnak is kezd látszata lenni, mely szerint Süli szeretné a késedelemből a lehető legtöbb időt visszanyerni. Azt már – épp a Süli-beszédből kiindulva – levezettem, hogy a csúszás miért és hogyan törvényszerű velejárója a világban a nukleáris reaktorok építésének, és hogy a csúszás miért is jelent többletköltséget, de az időnyerés más dimenzióiról még nem volt szó.

A nukleáris ipar eredményeit globálisan összegző jelentés szerint a versengés eldőlt, a megújulók nyertek, és nem véletlen, hogy normálisan, piaci alapon működő gazdaságokban sehol sem kezdenek nukleáris reaktorokat tervezni és építeni.

November 4-én a Magyarország szabadságért küzdők áldozatára emlékezünk. Ma már önálló, szuverén Magyarországon élhetünk, de a függetlenségnek az energetika terén ma is van aktualitása: hazánk épp most dönt arról, hogy hova áll a világszinten zajló energiaforradalomban.

Avagy: Miért nem fog Paks II. időre megépülni

Tegyünk félre egy pillanatra mindazt a gondolatmenetet, hogy miért nem kellene Magyarországnak az új atomerőművet építenie, s hogy miért is kapitális hiba e projektet erőltetni annak ellenére, hogy a világ már biztosan épp az ellenkező irányba halad. Ha erre képesek vagyunk, akkor gyorsan eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy: ha Paks II. mégis megépülne, ez mikorra történne meg?

És hogy miért fontos kérdés ez? Minden projekt csúszása anyagi veszteségekkel jár, ráadásul a világ többi részén közben folyamatosan építik ki a megújulóenergia-rendszereket. A megújulók ára egyre alacsonyabb lesz, az atomenergia ára pedig növekszik. Innentől kezdve Paks II még a várható évi több száz milliárd forintnál is többe fájhat Magyarországnak – azaz egész pontosan a magyar adófizetőknek. Na, de akkor nézzük is, mik itt a problémák a projekt csúszása körül…

Úgy tűnik, mégsem „az évszázad üzlete” Paks II 

Tegye fel a kezét az, aki biztosan tudja, hogy Magyarország felvett-e már akár csak egy eurónyi orosz állami hitelt is abból a 10 (vagy ahogy az idei első budapesti látogatásakor Vlagyimir Putyin orosz elnök jelezte, akár 12) milliárd euróból, amiből a kormány a Paks II. projektet túlnyomó részt – vagy akár teljesen finanszírozni szándékozik! A jó válasz az, ha nem nyújtja a kezét. Akkor is, ha rémlik valami olyasmi, hogy Lázár János, Aszódi Attila, vagy az utóbbi fölé ültetett Süli János nyilatkozott valami olyasmit, hogy olyannyira minden rendben van, hogy az első részlet lehívása már szinte holnap megtörténik. Nos, erre – tudtunkkal – márpedig a mai napig nem került sor.

Ezzel megkezdődött Paks II drágulása

Süli János, a Paks II építéséért felelős miniszter elismerte: az építés egy évvel csúszni fog a tervezetthez képest. Miközben Paks II utáni további reaktorokról(!) vizionál, azzal a felelősség kérdését, a projektmenedzsment hiányosságait, és a felmerülő költségnövekedést igyekszik leplezni.

Demonstráció egy belgiumi atomerőműnél 2014-ben.