A nukleáris ipar eredményeit globálisan összegző jelentés szerint a versengés eldőlt, a megújulók nyertek, és nem véletlen, hogy normálisan, piaci alapon működő gazdaságokban sehol sem kezdenek nukleáris reaktorokat tervezni és építeni.
„Talán a leginkább perdöntő dokumentum az atomenergia történetében"
– ezzel a felütéssel kezdődik a nukleáris iparról szóló idei helyzetjelentés. A 267 oldalnyi szöveg, ábra, magyarázat és háttérelemzés alapján egyértelmű, hogy az előszót jegyző amerikai energiaszakértő, S. David Freeman felütése stíl- és időszerű – ami pedig ennél is fontosabb: tényszerűen is igaz. Azzal együtt is, hogy bár a The World Nuclear Industry Status Report 2017 – (a továbbiakban: WNISR) már szeptemberben megjelent, mégis, eddig egyetlen hazai fórum vagy média sem „találta meg”, hiába van benne a Párizsban kiadott vaskos dokumentumban Magyarország is.
Tudjuk le ezt a részt gyorsan: a WNISR azt írja, hogy a hivatalos dokumentumok alapján Paks II. építésének tervezése 2018-ban kezdődik, és az üzembe helyezést 2023 végére vagy 2024 elejére tervezi a kormány. (Ez ugyebár azóta megdőlt – a jelenleg hivatalosan elismert 22 hónapos csúszásról korábban már írtam.) A jelentés szerint a projekttel kapcsolatban a gazdaságosság kulcskérdés – mivel a jelenleg alacsony áramárak Paks II. gazdasági életképességét is megkérdőjelezhetik. (Paks II gazdaságosságával, jobban mondva, veszteségességével mi is foglalkoztunk már.)
A politikamentesen, szakmai alapon íródott WNISR-ben Magyarország ugyan egy rövid tétel csupán, ám a vaskos jelentés egésze a napokban megjelent, friss Lazard-jelentésnél (lásd a keretes szöveget a cikk végén) mélyebb, árnyaltabb és egyértelműbb képet rajzol meg arról, ahogyan a világ energetikai szempontból reálisan értelmezendő (volna).
Egyetlen rövid mondatban is összefoglalható a nukleáris ipar státuszjelentése:
a vita véget ért, a megújulók megnyerték a versenyt.
Az atomenergiát a nap és a szél elhomályosítja, így valósággá válnak azok a korábbi előrejelzések, melyek szerint helyettesíthető a nukleáris energia. „A ma Edisonjai megtanulták, hogyan lehet gazdaságilag hasznosítani az anyatermészet szabadon hozzáférhető, örök energiaforrásait” – írja Freeman. Hozzátéve, hogy a friss WNISR értéke és súlya igazából az, hogy a következtetések nem véleményekre, hanem tényekre támaszkodhatnak. „Arra, ami valójában történik”, mert
a tények országonként ugyanazok: az atomenergia fontossága csökken, és a megújuló energiáké ugrásszerűen növekszik.
A WNISR megállapítása az, hogy a világnak azon a részén, ahol versenyző villamosenergia-piac működik, egyetlenegy atomerőmű-építést sem kezdeményeztek. Ilyesmire csakis akkor és úgy került sor – mint Magyarországon is –, ha a kormány (illetve: rajta keresztül, önként vagy kényszerből) a fogyasztó vállalja a nukleáris beruházás költségtúllépésének és késedelmének kockázatát. A megújuló energia ezzel ellentétben olcsóbb, tisztább és biztonságosabb alternatíva a fosszilis tüzelőanyagokhoz, és főként a nukleáris energiatermeléshez viszonyítva.
Freeman bizonyítottnak tekinti azt is, hogy „a világnak nem kell atomerőműveket építenie az éghajlatváltozás elkerülése érdekében” – ami ezekben a napokban különös jelentőséget kap, mivel Bonnban jelenleg zajlanak a klímatárgyalások (COP23).
Természetesen a projektekről, az adatokról és az azokból kirajzolható összefüggésekről bekezdések szólnak a WNISR-ben. Akinek van pár erre szánható órája, annak érdemes végigböngésznie az egész, az atomipart általában és egyenként, országról országra is tárgyaló jelentést. Akinek nincs, azoknak íme a legfontosabb állítások:
- A globális atomenergia-termelés 2016-ban gyakorlatilag pusztán Kínának köszönhetően nőtt 1,4%-kal, miközben a világ villamosenergia-termelésében stagnált az atomenergia aránya (10,5%).
- 2017-ben mindössze egy reaktor építését kezdték meg, Indiában.
- 2017 első felében egyetlen kínai (Jangcsiang), és egy, kínaiak által épített pakisztáni (Chasnupp-4) reaktorépítés fejeződött be (azóta pedig még az ugyancsak kínai Fucsing-4).
- A már „építés alatt álló” reaktorok száma tovább csökkent: 2013-ban még 68 projektet soroltak e kategóriába, ma már csak 53-at – ebből 20 Kínában található. Az „építés alatt” álló atomerőművek közül nyolc már több mint egy évtizede épül, három közülük több mint 30 éve.
- Reaktorokat állítottak le 2016-ban Oroszországban, az Egyesült Államokban, Svédországban és Japánban, az idén pedig megintcsak Svédországban (Oskarshamn-1), Spanyolországban és Dél-Koreában is. Utóbbi helyen az új miniszterelnök, Mun Dzsae két építkezést is felfüggesztett.
- Tavaly 13 ország indított el új reaktorépítési projektet, de a brazil Angra-3 máris leállt az országban a felsővezetést is megbuktató (és a reaktorépítési projekt menedzsmentjét is érintő) hatalmas korrupciós botrány miatt.
- Az építési projektek több mint kétharmadában (37 reaktorépítésnél) van már csúszás, ezek közül 19 esetében tavaly újabb határidőcsúszást és várható késést jelentettek be. Kínában is így van ez: a 20 építés alatt álló erőműből 11-ben már bejelentettek valamilyen lemaradást az eredeti tervektől. Az építés alatt álló erőművek átlagos építési időtartama ezek alapján 6,8 év – ami 0,6 évvel több, mint egy évvel ezelőtt.
- A WNISR tavalyi kiadása 17 új reaktorépítés elindulásával számolt, ebből az idei év második feléig csak kettő indult el eddig, de 11-é bizonyos, hogy legalább 2018-ra átcsúszik.
- A nukleáris építőiparban a csőd a meghatározó: a történelem legnagyobb atomerőműgyártóját, a Westinghouse-t a Toshiba sem tudta megmenteni; a francia AREVA pedig, bár jelentős (5,3 milliárd dollárnyi) állami támogatást kapott, az utóbbi hat évben felhalmozott (12,3 milliárd dollár) veszteséget nem tudják kezelni másként, minthogy a cég felszámolási stratégiát dolgoz ki.
- A fukusimai katasztrófa teljes hivatalos költségbecslése megduplázódott, jelenleg 200 milliárd dollárra becsülik, miközben egy független felmérés ezt is meglehetősen alulkalkuláltnak találta, mivel annak a várható költsége szerintük 444-630 milliárd dollár.
Eközben a megújuló energiák
- a WNISR összesített adatai szerint 1997 óta a világban négyszer annyi energiát termeltek megújuló energiából, mint atomenergiából.
- A globális szélenergia termelés 2016-ban 16 százalékkal (132 TWh-val), a napelemeké 30 százalékkal (77 TWh-val) nőtt. A nukleáris energiás 1,4 százalék 35 TWh pluszt jelentett.
- Chile, Mexikó, Marokkó, az Egyesült Arab Emírségek és az Egyesült Államok új megújuló energiás projektjei termelési árban már verik a már üzemelő atomerőműveket: a 30 dollár/MWh már az atomerőművek átlagos termelési költségszintje alá került az USA-ban (ez utóbbi 2015-ben 35,5 dollár volt).
A Lazard-jelentés
A villamos energia költségszintjéről szóló friss Lazard-jelentésről hosszasan írt a G7.hu. Az újságíró azt a konklúziót vonta le a dokumentumból, hogy „a költségek mozgásából egyértelműen az következik, hogy a jövőben is folytatódni fog a nap- és a szélerőművek térnyerése. A támogatott megújulós fejlesztések mellett a nukleáris és szénerőművek nemhogy a beruházás értékét nem hozzák vissza, de már működtetésük sem termel nyereséget, és lassan ugyanez lesz a helyzet támogatás nélkül is." Érdemes ezeket az ábrákat újfent, alaposabban is megnézni:
Az elsőn, mely a támogatások nélküli energiaárak összehasonlítását teszi lehetővé, az a legfeltűnőbb, hogy Amerikában ma az 1 MWh-ra eső költség az új atomerőművek esetében 112-183 dollárra jön ki, ami a háztetőkre szerelt (kereskedelmi) napelemek szintje – ez utóbbi 85-194 dollár, és ez még sehol sincs napelemparkokhoz képest (43-53 dollár). Az elmúlt években utóbbi folyamatosan csökkent, és a számítások szerint már energiatárolás kiépítésével együtt is olcsóbb, mint a nukleáris energia.
És még mielőtt bárki is feltenné azt a lemezt, hogy „jó-jó, de nem süt mindig a nap”, illetve hogy „az energiatárolás meg drága", javasolnék egy perspektívamódosítást. Ezek a számok ugyanis nem azt mutatják, hogy a nap és a szél jöjjön, a szén meg menjen, hanem azt, hogy ma az atomerőművek költségszintjén számolva a nap- és/vagy szélenergiára támaszkodó termelő számára, piaci alapon is egységenként már 100 dollárnyi mozgástér teremtődött arra, hogy a szűk keresztmetszeteket (mint amilyen az energiatárolás) felszámolhatóvá tegye. Ez a tudományos, technikai és persze gazdasági kihívás teszi egyértelművé, hogy miért a zöld (és nem a nukleáris) energia mozgatja az ágazati fejlődést és nyitja meg inkább a K+F-csapokat.
